Megint egy kimerítő nap – gondolom magamban, rövid halk sóhaj után, fáradtan dőlők végig az ágyon, s mint Harry halála óta minden este, most is elgondolkozom az eddig történt dolgokon. Minden, ami történt, annyi minden más lett. Semmi nem olyan, mint korábban.
A kastélyban tapinthatóvá vált a feszültség, minden apróság, akár egy rossz nézés veszekedést robbanthatott ki. A tanárok arcán is mély fájdalom ült, még Pitonén is... Dumbledore ellenben szenvtelen arccal ült az asztalfőn, már hosszú hónapok óta. Csupán az elején látszott rajta, hogy valamelyest bántaná a dolog. De már nem, miért is bántaná, hiszen megvan a következő áldozata. Az elmúlt két évben rájöttem, hogy Dumledore a legtöbb emberre nem tekint másként, mint egy bábura, egy egyszerű fegyverre, ami felhasználhat a 'köz' javára ebben az átkozott háborúban. Mindenkit ott használ ki ahol tud, nem érdekli semmi... Néha elgondolkodom azon, hogy jobb ember Ő Voldemortnál? Attól, hogy ő a – számára – jó oldalon áll, nem ér többet, mint ő! Lehet, hogy más nem veszi észre, de talán rosszabb.
Van különbség jó és rossz oldal közt? Szerintem nem, vagy ha van is, akkor a határ igen vékony és könnyen áttörhető. Nincsen sem jó sem rossz, senki nem születik sem jónak sem rossznak, a legtöbb ember előtt ott van választási lehetőség, valaki ezt választja, valaki azt. A kiválasztottak számára nincs választási lehetőség igazán. Beletörődsz, és teszed azt amit mondanak, vagy lázadsz, és próbálsz menekülni, de úgysem sikerül más utat kivívnod magadnak az életben...
Voldemortot Harry halála óta senki nem látta, sőt mi több, a halálfalók sem adnak magukról jelet... Lassan egy éve szinte csend és béke honol Angliában. Szinte nyugtalanító csend. Valami készül, érzem, a változás szelét, Dumbledore is érzi. És még ennél is erősebben érzékelteti, hogy folytatni kell a kiképzésemet, hogy megnyerjük ezt a háborút. Megnyerjük... persze... - gondolom magamban. Van rá esély, de milyen áron, ezer és ezer ember fog meghalni ezért...
_________________